Itt van május elseje...trallala...na, jó másodika van, és végre három hét után újra esik az eső. Már alíg vártuk az égi áldást, mert locsolgatunk, locsolgatunk az igaz, de azért jó néha hátra dőlni, és élvezni a semmittevést, és csak nézni, hogyan hullanak alá az esőcseppek az égből.
Azért az elmúlt 1 hónap is jó sok kerti munkával telt: ültettem, és gyomláltam, és jól el is fáradtam benne. Irigykedtem is rendesen a parasztnénikre, akik hajnalban kimennek kapálni, és szürkületig kint dolgoznak. Én meg, csak megpróbáltam a szegény kis japán kecskerágókat kiszabadítani a gyom alól, és 1 óra kemény gyomolgatás után remegtek a lábaim mint a kocsonya. Úgyhogy ezt a fizikai munkát még gyakorolnom kell..:-) A kecskerágókról azért annyit tudni kell, hogy majdnem kihaltak. Vagyis mi azt hittük, hogy elfagytak, és nem élednek fel. Vissza is mentünk a kertészetbe ahol tavaly vettük őket, hogy mit tegyünk velük, és ők nagyon bölcsen azt mondták, hogy várjunk még, biztos ki fog hajtani. Már kezdtük elveszteni a reményt, és nagyokat néztünk össze a férjemmel, hogy milyen sokat költöttünk a kecskerágó sövényünkre, de mit tesz isten, kihajtottak. Kb. 1 hete vettem észre, hogy alul, a földhöz közel kibújtak a hajtások, és mostmár észveszejtő gyorsasággal növögetnek. Mondjuk, ha mégegyszer tenném, nem venném meg őket sövénynek, mert nem igazán láttam benne, hogy valaha elérik azt a sűrűséget, hogy összeérjenek. De kis bokor csoportokba jók lesznek, úgyhogy nemsokára kiszedegetem őket, és új helyre ültetem őket csoportosan.

Mutatok néhány szépséget a kertből: nemrég kihajtott a klematisz, és már két gyönyörűséges virágot hozott.

És a férjem ma meglepett egy kis sziklakerttel anyák napjára:
Ilyen volt délelőtt:

 Ilyen volt délután:

És ilyen lett estére:

 Nekem nagyon tetszik :-)