Újra itt..

Újra itt..
Jó sok idő eltelt, mióta utoljára írtam, de a mindennapok, és a gyerekek körülötti teendők miatt a blog írás egy időre elmaradt. Persze ez idő alatt folyamatosan dolgozott az agyam, hogy mi mindent írnék a blogomba, ha lenne egy kis időm. Mert a kertünk folyamatosan szépül és változik. Rengeteget tanulok a növényekről, és mindeközben magamról is: hiszen milyen nehéz megválni egy-egy növénytől ha túlburjánzott, mint ahogy egy baráttól vagy egy kedves szerettünktől válunk el. És milyen jó újabb és újabb növényeket megismerni, gondozgatni, ápolgatni őket, hogy nagyra nőjenek, és örömet jelentsenek az életünkben. Persze a tavasz mindig az élet megújulását jelenti, ahogy kibújnak a növények a földből, és elkápráztatnak, már egy-egy előbukkanó levélkével, vagy egy kis virággal is. Ez számomra mindig öröm, hiszen az én segítségem is kell ahhoz, hogy ez a kis életke megjelenjen.. Ma végre volt egy kis időm palántázni. Tudom, hogy kicsit megkésve, de a gyerkőcök folyamatos betegségei miatt szinte a teraszra alíg jutottam ki, hát még egy kis földmunkára. A múlt héten azért sikerül a rózsákat megmetszeni, kicsit takarítgatni az ágyásokat, de az igazi nagy munka csak most kezdődik.
Fényképezni azért január vége óta kijárok, és rengeteg kép van, amit szeretnék megmutatni. Ezek a kis képecskék, mind mind egy kis örömszikrák az életemben, amelyek ezt a tavaszt jelentik.

Nefelejcs

Jácint

Két hete palántáztam, elég sok növényt. Később megírom, hogy milyen eredménnyel. Most épp kint sütkéreznek a teraszon, és már van pár kihajtott növényke is..:-)

A primulákat nemrég ki is ültettem, de amíg hideg idő volt, az asztalunkat díszítették.

Ezeket a nárciszokat még február közepén fényképeztem. Nemcsak a kertbe vettetem el hagymákat, hanem cserépbe is, amiket januárban behoztunk kintről, és a teraszunkon kinyíltak. Nagyon jó volt nézegeteni őket, amikor még kint csúnya, hideg, szürkés idő volt.